Asztrálprojekció

1. rész
Ez az első része annak a cikksorozatnak, amely az asztrál- világot és a projekciós folyamatot mutatja be.
Ne feledjük ennek a változatnak az olvasása közben, hogy ez volt az első írói próbálkozásom, így ennek az írása közben tanultam meg magát az írást.

Életem nagy részében az asztrális síkot tanulmányoztam, az asztrális formámban. Megkíséreltem - óvatos megfigyelések és kritikai gondolkodásmód útján - megérteni, és - remélem - megvilágítani azt.

Kivétel nélkül mindenki elhagyja saját testét alacsony energiájú kivetítés ("projekció") formájában, amikor alszik. Ezt alvás közbeni projekciónak nevezem. Az asztráltest néhány inch-re (1 inch = 2,54 cm) lebeg a fizikai test fölött, akár egy madzagon tartott luftballon. A fizikai test alvási pozícióját veszi fel, és ennél messzebbre nem távolodik. Amikor az asztráltest elkülönült, onnantól képes álmokat létrehozni. Ez az a természetes alvási/álmodási folyamat, amelyet mindannyian ismerünk. Ezalatt a világmindenség (Föld) kollektív (álom-)tudatában vagyunk. Ez az "álom-tó" rétegekre osztható. A személyiségünknek megfelelően (spirituálisan/morálisan/stb. fejlett valaki), olyan szintre fogunk megérkezni, amihez leginkább közel érezzük magunkat. Ezeket a szinteket köznyelven "sík"oknak nevezzük, vagy köztes síkoknak. Ezzel a párhuzammal csak az az egy baj van, hogy amikor az egész koncepció lényegét próbáljuk felfogni, teljesen összezavar.

[ Olvasson tovább >> ]

"Ha felidézzük történelmünk ősi mítoszait, és eltöprengünk valóságtartalmukon –hisz minden mítosz lényegében meg nem értett valós jelenség magyarázatán alapszik - megállapíthatjuk, hogy a mítosz az ősi időkben, a mesés kezdet idején keletkezett, természetfölötti történetet mesél el. Azt mondja el, hogyan jött létre a természet fölötti lények közreműködésével valamilyen valós jelenség: a teljes valóság - a világegyetem - vagy annak egy részlete, egy sziget vagy valamely emberi magatartás. A mítosz mindig valamilyen teremtés történetet meséli el. Nem arról szól, ami a valóságban történt, hanem a szakrális, a természetfölötti sokszor drámai megjelenéséről. Az egész világ a természetfölötti jelenléten alapszik, és attól olyan ma, amilyen. A mítosz tehát szakrális, mégis igaz történet, hiszen mindig valamilyen valóságos jelenségre utal (Mircea Eliade, 1973, romániai író)



[ Olvasson tovább >> ]